2017. október 22., vasárnap

Tulipánláz - a film

Deborah Moggach regényét, a Tulipánlázat én már tizensok éve olvastam, és ennek megfelelően nem sok mindenre emlékeztem belőle azon túl, hogy a 17. századi Amszterdamban játszódik, és hogy tulipánhagymák vannak benne, amik rendkívül értékesek, és amikkel szinte tőzsdeszerűen kereskednek az emberek. Ó igen, és még volt benne festészet! Ez már bőven elég egy igazán jó történethez, így együtt, nem?

Az ilyen könyvekbe akkortájt beleszerelmesedtem kicsit, és egymás után vettem kézbe a Leány gyöngy fülbevalóvalt, A jácintkék ruhás lányt, na meg a Tulipánlázat. Hasonlítottak, mégis nagyon mások voltak. Az, hogy nem sok emlékem maradt a történetről, végső soron előnyt jelentett a moziban, mert én is tűkön ülve várhattam a végkifejletet. 

A Tulipánláz remek színészgárdát vonultat fel, de érdekes módon épp a két főszereplő (?): Alicia Vikander és Dane Dehaan halványul el kissé. Érdekesebb alakítást nyújtott Holliday Grainger - aki nagyon más, mint a Strike sorozatban Robinként -, Christoph Waltz és Judi Dench. Hogy Zach Galifianakis mit keres a filmben, azt tán maga sem tudja... Persze a komikusan elszúrt dolgokhoz nem árt egy ilyen ízig-vérig kinevetni való színész-figura, de ő nekem nagyon kilógott a sorból. Cara Delevingne-nek is van egy kisebb szerepe, és feltűnik Tom Hollander, az orvos, doktor Sorgh szerepében. Őt én a 2005-ös Büszkeség és balítélet filmből ismertem, ott Mr. Collinst játszotta.
Christoph Waltzot és Judi Denchet én bármiben szeretem, de a legjobban Holliday Grainger tetszett most, az alakítás, és a szerep egyaránt.

Alicia Vikander és Holliday Grainger, avagy úrnő és szolgálólánya.
Judi Dench most apácaruhát ölt.
Zach Galifianakis, az örök komikus, aki balhét kavar.
A történetben Cornelis és Sophia sok éven át gyermektelenül maradt házasságába befurakodik egy festő, akit a férj rendelt magukhoz portrét készíttetni, és Sophiával egymásba szeretnek. A dolog persze nem ilyen egyszerű, van egy szál a szolgáló, Maria és kedvese, a halárus kapcsolatáról is, és a már emlegetett igen értékes és ritka tulipánhagymákról, amelyekkel óriási pénzeket lehet nyerni - avagy veszíteni.

Cornelis és Sophia Sandvoort, azaz Christoph Waltz és Alicia Vikander.
A film kicsit lassan indult, lassan vezették fel a bonyodalmakat, sőt először azt hittem nem is igen fog többről szólni Sophia és a festő kalandjánál, de aztán bejött szépen a képbe minden kis turpisság, amiből szerencsére semmire nem emlékeztem, és a szerelmesek világa igencsak felbolydult. Tetszett, hogy ennyi mindent bele tudtak tenni, több kapcsolatot is bemutattak, a sorsok fonalát ügyesen összebogozták a különböző társadalmi rétegek közt is, és izgalmat jelentett a pénzszerzés is a hagymákkal. Nem maradt ki néhány szép szál tulipán sem a látványvilágból. :)

A vége feszült volt, és kiszámíthatatlan, és roppantul örülök neki, hogy nem végződött sablonosan, nem kaptunk egy szimplán szirupos happy endet, hanem valami egészen meglepőt, mást, érdekesebbet, mint amit elképzeltünk. Az én elvárásaimat legalábbis felülmúlta.


A magyar kiadások. Nekem a régi is bejön. :) 


És két szépséges, eredeti borító.
(Kattintásra megnőnek.)

Cornelisről egyébként azt hittem, hogy gonoszabb karakterré fog válni, utálatosabb lesz a személye, de kellemes csalódás volt, és nagyon méltóságteljesen viselte a sorsát végig. Szimpatikusnak találtam őt, és az ellenszenvem inkább Sophiára irányult később meggondolatlansága, ingatagsága miatt.

Nézzétek meg, érdemes! :) Romantika, Hollandia, tulipánok, viszonyok és az ebből eredő viszályok kibogozása, rendhagyó zárással.

10/10

A kikötők hangulata.

2017. október 21., szombat

Ezekiel Boone: Kirajzás


Szerintem a pókok mindenkiből kiváltanak egy kis iszonyatot, és ez természetesen a méretükkel, illetve mindenféle egyéb lehetséges szuper-képességükkel (ugrópók, mérges pók...) csak nőttön nő. Az arachnofóbiát és egy kis mutációt összevegyítő könyv egy olyan katasztrófába sodorja a világot, amiben talán a pókok jönnek ki győztesen... Ezekiel Boone könyvére a magyar kiadás hatásos borítója miatt figyeltem fel, de végül angolul olvastam el a The Hatchinget.

A könyv a világ különböző országai közt ugrál: Peru, USA, India, Kína... Sok szereplőt vonultat fel, és vissza-visszatért hozzájuk, és a náluk zajló eseményekhez, valamint persze el is kezdi összekötni őket. Változatos, hogy hol a Fehér Házban, hol egy privát repülőn, hol a perui dzsungelben, vagy egy pókos laboratóriumban vagyunk. 
A szereplők mégis kicsit egyszerűek voltak, egyformák nekem. És mindenkinek volt valami párkapcsolati terhe korábbról, ez nem tetszett igazán.
Tudom, hogy folytatásos a sztori, de elég befejezetlennek, kidolgozatlannak éreztem sajnos. Kissé sablonosan, amerikaiasan adja elő a klasszikus katasztrófahelyzetet, ugyanakkor mégis más, mert sokfelé kitekint, és mutat "minidrámákat" az egész világban elszórt szereplőinél. 

Ugye milyen jó a borító? :)
A pókhelyzet maga nem volt annyira horrorisztikus és ijesztő, hogy például nem tudtam volna aludni tőle - pedig ráadásul az olvasás kellős közepén találtam egy ÓRIÁSI döglött pókot pont a bejárati ajtó előtt, amit a macskám élénk érdeklődéssel szaglászott, és amit arrébb rúgni is alig mertem, akkora nagy hasa volt - mármint a póknak, nem a macskának. :D

Mindenesetre elég ijesztő egy bármiféle mutációval veszélyessé váló állatfaj rémképe, és az, hogy vajon milyen módszerrel lehetne védekezni ellene. A helyszínváltások és a rövid, kicsit tárgyilagosra vett hangnem miatt azt gondoltam majd hajazni fog a Zombiháborúra, de annál azért kevésbé volt dokumentumregény-szerű, és hát valljuk be, sokkal kevésbé volt élvezetes. Inkább egy Z-kategóriás Film+-os filmet lehetne belőle forgatni. Jó a dinamika egyes szereplők közt, vannak érdekesen összeérő szálak, és tetszik, hogy nő az USA elnöke, de a jönnek a pókok! témából mégse jött ki sokkal több a jönnek a pókok!-nál. 

Értékelés: 10/5,5 Közepes volt. Angolul már megjelent a folytatás Skitter címen, de szerintem nem fogom folytatni, annyira nem csigázott fel.



(Fordítási kukacoskodás: a magyar fülszövegben a "szeizmikus minták" kicsit zavaró. Seismic patterns, oké, le van fordítva, de magyarul is hangzik? Szeizmikus tevékenység jobb lenne szerintem. )

U.i.: Kihullik már a hajam, annyit próbálkoztam, de akkor se engedi az első bekezdést normális kinézetűre és sorkizártra formázni a blogger, szóval bocs... 

2017. október 20., péntek

Újabb hírposzt

Forrás.
Szinte követhetetlen egymásutánban érkeznek a friss megjelenések és a könyvekből adaptált filmek hírei, így a nemrégiben összeállított "Dömping" bejegyzés után, most ismét egy nagyon hosszú ajánlóposzttal jelentkezem. 
A megjelenéseknek persze nagyon örülünk mindig, de a pénztárcánk, és a roskadozó könyvespolcaink már valószínűleg nem annyira lelkesednek. ;)

Az itteni felhozatalból gyakorlatilag mindegyik jöhetne... Lássuk hát az újdonságokat  Shrivertől Gavaldáig. 

2017. október 15., vasárnap

Anna Gavalda: Édes életünk

A könyvet a várólista csökkentős listáról választottam következő olvasmánynak, és valami egész másra számítottam tőle, mint amit kaptam... Nem gondoltam ilyen fajsúlyosnak, nyersnek, húsba vágónak... Bár hogy miért számítottam habkönnyű franciás családregényre, vagy romantikus, Amélie csodálatos életére Gavaldától, azt  azonban magam sem tudom... 
A kötetben két kisregény van: Mathilde és Yann címűek, ahol természetesen a címszereplő a főhős.

Mathilde története egy kicsit frusztráló volt. A lány online kommenteket gyárt különféle álneveken, ezzel segítve sógora vállalkozását, aki online marketinggel, keresőoptimalizálással, honlapdizájnnal foglalkozik. De ez csak egy kis rétege a történetnek, annyira nem is ez a fontos, bár jól bemutatják ezt is, és boncasztalra kerül a social media bekebelező hatása is. 

"És ez az állandó lázas izgalom… A folyamatos hiányérzet, a telefonotok, amit egy percre sem hagytok békén, a képernyő, amit állandóan kioldotok, az életek, amiket azért vásároltok, hogy tovább játszhassatok, ez a nyitott seb, lefolyónyílás, állandó szorítás a zsebetekben… Ahogy egyfolytában azt nézegetitek, nem hagyott-e valaki a számotokra néhány szót, egy rövid üzenetet, egy jelet, egy visszajelzést, egy megjegyzést, egy…. bármit."

Mathilde élete akkor fordul fel teljesen, amikor egy ikerpárral közösen bérelt albérletük felújítási munkálatait ki kell fizetni, és Mathilde bizony óvatlanul elhagyja a táskáját, benne 10000 euróval... Kétségbeesett hajszába kezd, nem csak a pénz, de a táska miatt is, amiben apró szeletekben benne van ő maga is... emlékek, apró tárgyak, egy régi, nagyon intim tartalmú levél... A táskakeresés először füstös kávéházakba sodorja, majd egy szakács nyomába ered éttermek során keresztül. 

A táska elhagyása utáni kétségbeesés, a könnyek, a frusztráció szinte már túl sok volt, annyira tapintható Mathilde összeomlása. Azután viszont a továbbiak a szakáccsal... nekem kissé hihetetlenek voltak. Volt benne valami nagyon perverz, a levéllel, a szaglászással. 

Forrás.
"Mert olyan hálátlan dolog ez a jóllakatás. Nagyon, nagyon hálátlan. Mert mindig előröl kell kezdeni."

Nyugtalanító volt az egész, és kémiát sem éreztem a szereplők között. Ez a történet nekem kevésbé tetszett, de tény, hogy Gavalda remekül ismeri az embereket, az emberi lelket, és ennek megfelelően igazán drámaian sikerült megírnia kettejük "fogócskáját". 
Közel hozta ezeket az alakokat, mert ugye:

"Messziről nem látszik semmi."

Yann története volt az, ami miatt igazán szívembe zártam ezt a könyvet, és azóta is többször éreztem, hogy újra el kell olvasnom. 

Yann története nagyon más, nagyon hétköznapi, és mégis különlegessé válik. Legszívesebben el sem mondanék semmit, vagy nagyon keveset csak, hogy ti is ugyanúgy megélhessétek.
Legyen talán elég annyi, néha csak segíteni kell felvinni egy szekrényt az emeletre, az addig ismeretlen szomszédnak. Bepillantást nyerni az életükbe, a személyes terükbe, a rituáléikba... Meghívva lenni egy vacsorára náluk... Ötletet és inspirációt meríteni az élethez, és ahhoz, hogyan is kéne élni, hogyan is lehet máshogy élni?

Ebben a kisregényben is helyett kapott a modern világ, az üzeneteink, a szinte kötelezően odabiggyesztett emotikonok:

"Hangulatjel. Az elnevezés éppen olyan közönséges, mint maga a dolog. Utálom ezeket a lusta cuccokat. Ahelyett, hogy az ember valóban kifejezné az érzelmeit, inkább elküld egy ilyet gyorsan. Megnyom egy gombot, és a világ összes mosolya egyformává lesz. Az öröm, a kétségek, a bánat, a harag, mindnek ugyanolyan a pofája. A szív összes heves érzése öt ronda kerek jelre redukálódik. A kurva életbe, ez aztán a fejlődés…"

Mégis valahogy vissza tudott repíteni egy, a modern technológia előtti időszakba, és mutatott egy furcsán meghitt családi idillt. 

"– Egy szoba a kislányoknak, egy konyha a családnak, egy kanapé a zenehallgatáshoz, és egy ágy a szerelemnek! – harsogta diadalmasan"

Útkeresésről, sorsról, boldogságról egyaránt fontos mondanivalója van, szinte túl nehézzé is válik mindezzel az útravalóval a könyv - talán azért is emésztgettem ilyen soká a posztírásig.


"Amikor, egyszer a Saint-Quay-i nagymamát elkísértem a fia sírjához, azt mondta nekem, hogy a boldogságra arról a zajról lehet ráismerni, amit akkor csap, amikor elhagy bennünket. 
A szerelem viszont éppen az ellentéte. Azt arról a felfordulásról ismered meg, amit a megérkezésével okoz."

És hogy még ezen felül fázós oroszlán, és egy tájszólásos macska is kerüljön a képbe, az már tényleg csak hab az élet tortáján. Kanalazzátok le!

"Olyan hideg van, hogy a Denfert-Rochereau tér oroszlánja is fázósan kuporog a talapzatán. Mint egy kövér, morcos kandúr."


Értékelés: 10/8 Mathilde nem annyira, de Yann nagyon megfogott. Elgondolkodtató, rövidségükben is igazán tartalmas mondanivalóval rendelkező írások. Nem is lehet gyorsan elolvasni, nem is lehet gyorsan megemészteni...

"Az ember nem találkozik azokkal, akiket szeret, hanem rájuk ismer."

(Fordítási kukacoskodás: 
Chesire cat-et illene lefakutyázni, ha már sikerült olyan magyarítást belevinni, hogy bivalybasznádi. Valamint nem egészen értem, a "gyorsan szálltak a hírek a Fazék Rádión" kifejezést. Ezt franciából vették át tükörfordítással? Nincs erre egy magyar megfelelő, vagy talán ez a fazék rádiós az lenne, csak én nem ismerem (meg a Google se?) Persze értem mi akar lenni, de furcsa a fordítás.)


2017. október 13., péntek

Book a Sloth Club - mintadoboz unboxing

Nemrég adtam hírül, hogy hamarosan új subscription box indul Magyarországon, méghozzá könyves tematikával Book a Sloth Club néven. A subscription boxok magazinszerűen jelentkeznek, elő lehet rájuk fizetni, vagy akár egyesével megvenni őket, és a meglepetés-faktor teszi őket igazán izgalmassá. Egy ajándékdobozka magadtól, magadnak (persze akár másnak is :D), amiről csak nagy vonalakban tudod, vagy sejted, hogy mit rejt valójában. A könyves tematikus boxokban természetesen mindig lapul egy könyv, és ahhoz kapcsolódó kedves, praktikus, jópofa extrák, egyszóval egy exkluzív élmény, zsákbamacska-könyvvel. A Book a Sloth a külföldi Owlcrate-re szeretne hasonlítani. 

Azon szerencsés bloggerek közé tartozom, akiknek a Book a Sloth Club küldött egyet a tesztdobozaiból, még a hivatalos nyitás előtt. Ezt a dobozt szeretném most nektek megmutatni, és elmondani róla a véleményemet ebben az unboxing posztban. :) Remélem tetszeni fog nektek is az ötlet, mert én nagyon szeretném, ha egy ilyen jellegű, előfizethető könyves doboz megvalósulhatna és fenn is maradhatna. Ehhez viszont ti is kelletek! :) 

A poszt végén találtok egy kedvezményre jogosító kuponkódot is. :) 


Hangsúlyozom, ez a doboz egy mintadoboz csak, nem az, amit majd megvásárolhattok elsőre. A mintadoboz nem mutatja teljesen azt a képet, amit az első dobozoknál szeretnének megvalósítani. Most még nem vontak be igazán kézműveseket, és nem az egyediségre hajtottak, de mindenképp ezt az irányt lőtték be maguknak. 

A mintadoboz témája: ÁLLATI

Már nagyon vártam a lajhárt, és izgatottam vettem kézbe. Egy füles kartondobozban volt, rajta a Book a Sloth kedves logója és a honlapcím is. Én mondjuk egy picit több cellux segítségével megtámogattam volna az oldalát, biztos, ami biztos, de azert így is biztonságban voltak a kincsek benne.


A dobozt kinyitva egy narancssárga papír sejlett fel, az elmaradhatatlan logo, és egy levél. 


A levelet kinyitva egy listát találtam a doboz tartalmáról. :) Rögtön egy spoiler alert felirat figyelmeztet, hogy ha pl. vaksin szeretnél nyúlkálni a dobozba, és nem végigolvasni, mit fogsz találni benne, akkor ne ezzel kezdd. Szerintem már az összehajtott papíron ott lehetne egy ilyen spoiler felirat, hogy biztos ne lessen rá senki előre, aki nem akar. Esetleg egy madzag-szalag-kapocs-viaszpecsét-vérszerződés zárhatná ezt a levelet a következőkben, hogy ne csak összehajtva legyen ott. ;) 


A papíron egy kutya "sétált végig". ;)

A levél alatt narancssárga papírra leltem, ami a meglepetéseket takarta. Szerintem némileg több töltőanyag jó lenne a dobozokba, pl. több papír vagy színes pufi helykitöltők, az vidám is. A Lushnál szokott lenni ilyen.


És micsoda átkötés, ahogy erre gondoltam, és rögtön utána fellibbentettem a fátylat papírt, ott csücsült egy Lush golyó is a csomagban, méghozzá egy Cheer up Buttercup! :D Ennek kiváltképp örültem, mert nagy rajongója vagyok ezeknek az illatos termékeknek, imádom az illatukat és az állagukat is, remek fürdőélményt lehet velük kreálni magunknak, és akár a kádban elnyúlva is lehet olvasni. :) 

A további bontogatás, felfedezés során előkerült még: 

- gyümölcstea vadcseresznye ízben
- teasütemény a teához 
- Roald Dahl képeslapok (mert 101 éves lenne Roald Dahl)
- állatos képeslap (cica-teknős)
- Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája - Négylábú társam igaz története című könyve
- rácsiptetve stílszerűen egy mágneses, tappancsos könyvjelző
- és egy üzenet a szerzőtől magától! :)  
- ó és még Book a Sloth-os matrica is volt, két darab :) 



Szerintem egész jól összerakott pakk lett ez, érezni az igyekezetet, és a meglepetések is jófélék, a tea, a süti, a fürdőbomba tetszett, örülök nekik , a képeslapokért annyira nem rajongtam, de csak mert ez kezd kimenni a divatból, annyira szerintem nem sok hasznuk van. A teasütik sajnos összetörtek kicsit (több töltőanyag kell a csomagba, mondom én! :D), de az ízük és az illatuk isteni így is. Kicsit kevéske, valahogy jobban éreztem volna magam, ha 3 db lapul benne 2 helyett, de ez már csak az én dilim szerintem. A matricák cuki plusz.
A könyv JÓ! Egy igazán állatos témájú, rendes kiadótól származó, minőségi darab, szóval huuuuhhh, megkönnyebbültem, mert valljuk be, azért kerülhetett volna bele valami olyasmi, ami nagyon no-go. Ez viszont még érdekel is. A hozzá illő mágneses könyvjelző és a szerző levele az igazán exkluzív figyelmesség ebben a dobozban, és a fő attrakció is egyben. Na persze mindig a könyv, és a közvetlenül könyves dolgok a legjobbak a boxokban. :) Nekem volt már korábbról is i-clips-es könyvjelzőm, csak nem tappancsos, hanem más állatkás (mókus, borz stb.) és ajándékoztam is ilyet már másoknak.

A doboz teljes tartalma a csodás őszi napsütésben. :)
Kritikaként külsőleg a csomagolás apróbb hiányosságait tudom felhozni, a tartalmat illetően pedig azt, hogy a képeslapokat nem találtam olyan különlegesnek, vagy hasznosnak, de egyébiránt egy jól összerakott doboz volt, extrákkal, és egy teljesen oké könyvvel, így az ismeretlenbe belenyúlva. :) Remélem a következő dobozok is megtartják a formulát, kellemes meglepetést okozó könyvet tesznek bele, és minél exkluzívabb apróságokat, egyedi, a könyvhöz is kapcsolódó extrákat, vagy csak az olvasás élményéhez valamit hozzáadó nasit-kedvességet. :) 

Nektek hogy tetszik a mintadoboz? 

Az első igazi dobozok MÁTÓL november 5-ig vásárolhatóak meg, és hogy kedvezménnyel jussatok hozzá az első, ÁLOM és VARÁZSLAT fedőnevű és tematikájú, limitált darabszámban elkészített dobozhoz (100db!) kaptok tőlem egy kuponkódot is! Ez 10% kedvezményt ad nektek, és nekem is kedveztek vele: még több boxot láthattok majd itt (kösziköszi! ;)). Egy kód csak egy doboz vásárlására használható fel. Ha egy kódot felhasználtál, más bloggerét már nem használhatod fel. A 3-6-12 hónapos előfizetésekre nem használható fel a kód, azok már eleve kedvezményesen lettek meghatározva. 

Íme a kuponkód a 10%-os kedvezményhez, enjoy! :) 

GRRBKG6KFCTT

UPDATE: Az első doboz az nyitás órájában elfogyott... :)

A következő platformokon találjátok még meg a Book a Sloth Clubot:

Köszönöm a Book a Slothnak a mintadobozt, a megkeresést, az unboxing lehetőséget! :) 
Hajrá! Akarom mondani Lajhár! :D

Forrás.


2017. október 5., csütörtök

Reklámok, reklámok mindenütt!

Forrás.
Kis híján egy év szünet után újra jelentkezünk a Témázunk rovattal, ahol is ezúttal elmerülünk a könyves reklámok sűrű és sötét erdejében. Témánk a Jó marketing, rossz marketing - reklámok hálójában fedőnevet kapta.

Az igazság az, hogy akárhogy is nézem, én kedvelem a reklámokat. De kizárólag a jó reklámokat, az ötletes, kreatív reklámokat, frappáns szlogennel, vicces asszociációkkal. Az is jó, ha megható, könnyfakasztó, vagy a világunk működését kritizáló, a problémáinkra erőteljesen rátapintó  az adott reklám. Ilyeneket persze rendszerint nem a könyvpiaccal összefüggésben látok, hanem mondjuk a Pinterest képkereső oldalán, vagy az internet más bugyraiban, különféle termékekkel kapcsolatban. A jó reklám fején találja a szöget. És persze a jó reklám vásárlásra buzdít, így van ez. 

Könyves berkekben is mennek a reklámok, de néha igen-igen egyenlőtlen eloszlásban. Gondolok itt arra, hogy az egyes kiadók is máshogy adják el magukat és könyveiket, és hogy a kiadó könyvkínálatán belül is változó, hogy mi kap nagyobb teret, több reklámot. Néha-néha észrevétlenül jelenik meg valami, és csak a könyvesboltban csodálkozunk rá, jéé, mi ez, én ezt nem láttam egyetlen hírlevélben, a közösségi médiában vagy metróplakáton sem! Mert többnyire ilyen helyeken jönnek velünk szembe könyves reklámok. Az írott sajtóról ne beszéljünk, mert amit ott művelnek könyvajánlás terén, az siralmas. A kultúra blokk a női magazinokban kb. egy negyed-, vagy egy féloldalnyi könyvajánlót tartalmaz maximum, és ott is csak szinte azonos jellegű önsegítő, vagy "női regény" típusú könyvek fülszövegei jönnek szembe, amik csakis azok számára újak az adott lap megjelenésekor, akik tényleg nem nézelődnek a neten ilyen témában soha... 

Forrás.
A könyvesbloggerek és az igazi könyvkedvelők persze mindenről próbálnak infót gyűjteni, tájékozódni, és minden létező platformon lesni a megjelenéseket. Kicsit hiányzik is az a ritka rácsodálkozós élmény, amiről feljebb írtam, hogy valami az újdonság erejével hat, mert még nem hallottunk róla semmit. De mellesleg akkor az ilyen "meglepetés" minek minősül? Marketinghibának? Hibás marketingnek? A marketing hiányának? 

De ami leginkább foglalkoztat mostanság az a rossz marketing. A negatív reklám is reklám, ismerjük a sokat ismételt mondatot, és félreértés ne essék, én ezzel teljes mértékben egyet is értek, csakhogy most itt nem a negatív vélemény mint reklámfogás az, amire gondolok, hanem a kifejezetten elhibázott marketingstratégiák. 
Az utóbbi években egyre inkább népszerűvé vált egy-egy könyvet egy, de inkább két másik könyv segítségével reklámozni, X és Y keverékének aposztrofálni, és olyan mondatokat írni rájuk, hogy "ha szeretted ezt, tetszeni fog emez is..." vagy hogy "valami az új valami más". Ezzel talán nem is lenne semmi baj, ha tényleg valaki olyan írná meg az összehasonlításokat, aki ismeri is a regényeket, amikről beszél, és nem csak eladni kívánja mindenáron a terméket. Mert azt látom, hogy a hasonlítgatások rendre nem a hitelességen, hanem a trendeken alapulnak, így aztán például bármi, amiben iskola van, vagy több részes, vagy fantasy, az az új Harry Potter, bármi amiben szex van, az szégyenbe hozza a Szürkét, bármi, ami thriller, az a Holtodiglan rajongóinak szól ésatöbbi ésatöbbi. Emlékezzünk csak, a Twilight is "az új Harry Potter" akart lenni. :D


Erre egy remek példa, amiből igazából az egész témaötlet kipattant, Joanne Harris új regénye, A St. Oswald fiúiskola, amit nemrégiben azzal reklámoztak, hogy - kapaszkodjatok meg kedves valódi Joanne Harris rajongók - , "Gillian Flynn Holtodiglan (Gone girl) vagy Paula Hawkins Lány a vonaton után Joanne Harris St. Oswald fiúiskolában játszódó története is tökéletesen illik az elmúlt években megjelent sikeres pszichothrillerek sorába."
Ezektől a "girl"-ös regényektől irtózó lelkem mentem menekülőre fogná egy ilyen reklámtól, ahogy már számtalan esetben térített el azon nyomban a vásárlástól és mindennemű érdeklődéstől az, hogy valamit egy általam nem kedvelt, másik könyvvel reklámoztak. Hogy Harrist, meg ezeket a divatosnak divatos, de elég bárgyú és egyszerű könyveket egy lapon említsék, és hogy Harris tökéletesen illik ezen pszichothrillerek sorába, hát ezt én kérem ki magamnak... Joanne Harris különben is egy olyan szerző, aki eladja önmagát. Bőven-bőven elegendő a saját könyvcímeivel reklámozni őt, sőt, nála, ahogy mondjuk Rowlingnál is, még az is elég, hogy "Új Harris!". Csak hát ezt fel kellene ismerni, és nem lealacsonyítani egymáshoz olyan könyveket, amik nagyon nem férnek meg egy lapon.


Nemrég ez egyik posztomban összeszedtem engem is érdeklő megjelenéseket, és köztük volt Az elnök kalapja című könyv is. A minap a könyvesboltban a kezembe is vettem, fontolgattam, hogy elhozom magammal, aztán megláttam a fülszöveg után az ajánlást... ami A sündisznó eleganciájához hasonlítja. -.- Érdemes lenne elgondolkodni a könyves marketing szakembereknek azon, hogy mennyi értelme van ezeknek az összehasonlításoknak... Persze tudom én, nem ezen bukik be a kiadás, hogy én visszatettem-e emiatt, és bizonyára nagy példányszámot lehet eladni a nagy példányszámban eladott Gone Girl-szerű rettenetek említésével is, de ez az irány nem tetszik. 

Emlékszem a Minou szigetét a fülszöveg A kis herceghez és A végtelen történethez hasonlítva helyezi az elbűvölő klasszikusok közé. Én az olvasás után úgy éreztem a Pi élete és a Hová tűntél, Bernadette? hangulata járta át, Heloise szerint pedig Marquezre hasonlít... Hogy mi a konklúzió?
1. Ez szubjektív. Nagyon!
2. Nem muszáj hasonlítgatni. Néha félremegy, és idegesítő a nagy hasonlítgatás.

(Lábjegyzet: miért húzza alá pirossal a hasonlítgatni szót? Rövid i-vel is aláhúzza. Mit írok rosszul?)

Aztán itt vannak még az ízléstelen reklámok is... Bizony, könyvesből is létezik ilyen... sajnos. Emlékezzünk csak Lauren Blakely könyvének a Kőkeménynek a reklámjára...
Amit kifejezetten utálok még a No. 1 bestseller és egyéb "az év krimije", "az év horrorja" jellegű labelek túltolása. Még meg se jelent, de már bestseller, haha, vagy épp a kiadó minden könyve az év legjobbja, hát ez sem egy túl jó marketingstratégia, mert közömbössé tesz egy idő után.

Forrás.
Mi a jó könyves reklám akkor? Igényes, szép, a történethez illő borító. A szerző neve néha már eleve garancia, oda nem is kell több reklámszöveg. Legyen felesleges sallangoktól és ajánlásoktól mentes. Jöjjön velem szembe egy metróplakáton, vagy a facebookon, és legyen figyelemfelkeltő. Kiragadott idézet, frappáns összegzés legyen a témáról, ne a trendekhez idomuló hasonlítgatások, vagy más szerzők általi ajánlás. A könyves trailer is jó kezdeményezés, mert miért ne lehetne rövid reklámfilmben elmondani, megjeleníteni, ajánlani a következő olvasmányt, a filmek előzeteseihez hasonlóan? A könyvtrailerek is megkezdték már térhódításukat, de még mindig nem annyira jellemzőek.

És szerintetek? Milyen a jó könyves reklám? Milyen az elhibázott marketing?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek reklámos posztja:

Nima, Bea, Zakkant, Mandi

Utóvéd (később csatlakozók):



2017. október 1., vasárnap

Szeptemberi számvetés


Forrás.
A szeptember meghozta a fázós reggeleket, és bár ez az időjárás az otthoni, takaróba bugyolált, "bebábozódott" olvasásnak kedvez, mégsem sikerült ebben a hónapban annyit olvasnom, amennyit szerettem volna. 
Mozizásból sokkal inkább kijutott! Itthon a Strike sorozatot néztem meg, ami szerintem remek eddig, alig várom a folytatását. Három, könyvből készült filmet pedig moziban láttam, és rengeteg másik újdonságot is kinéztem magamnak, amik érdekelnek. A Csábítás nem teljesen váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kissé hirtelen szakadt vége, a Tulipánláz tetszett, többet hoztak ki belőle, mint vártam, a Viktória királynő és Abdul pedig abszolút kedvenccé vált.

Visszatérve a könyvekre: 4 könyvet fejeztem be a hónapban, ebből kettő is újraolvasás volt. Flaviával kapcsolatban csalódtam, magyarul sokkal jobban sikerült az atmoszférateremtés, mint az eredetiben, ami furcsa... A The Fault in Our Stars viszont nem okozott csalódást, imádtam másodjára is. 
A Jótett helyébe nagyon hosszú volt, közel 800 oldal, kissé szenvelgős, de azért ennek ellenére jó befejezést adott a Jók és rosszak iskolájának.

Könyvek és egyéb könyves cuccok. :) 
A vcs. listáról is elolvastam egy könyvet: Anna Gavaldától az Édes életünket, ami tipikusan a könnyednek tűnő, rövid kisregényes forma, azonban jócskán fejbe kólintja az embert és bőven ad gondolkodni valót. Hamarosan hozok róla posztot is.

A blogon 9 bejegyzés született. Októberre nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést.. ja nem, ez nem az! :D Szóval októberre nem ígérhetek mást, csak több posztot, kicsit utolérve magam az állandó 2-3 posztos elmaradásaimmal. Jön majd egy meglepetés is, illetve kettő, az egyik már nem titok, mert írtam a Book a Sloth Club kezdeményezéséről, de persze maga a box nagy meglepetés lesz számomra is. :) A másik meglepit egyelőre fedje homály (de nem sokáig).

Karakterkártyák a Legendás állatok DVD-hez.
A beszerzés maradt a végére: 2 könyvvel lettem gazdagabb ebben a hónapban:

- A.J. Christian: A férfiakkal csak a baj van?!
- Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Előbbit ajándékba kaptam, és kicsit nevettem magamban rajta, mert a nemrég olvasott válogatáskötet kapcsán hogy szidtam pont A.J. Christiant... Még nem döntöttem el, hogy adok-e esélyt a könyvének, vagy inkább továbbadom.
Eleanor Oliphant egy kis könyvesbolti garázdálkodás bűnös eredménye, és egyáltalán nem vagyok hajlandó bánni. :)

A kártyák hátoldala. Kattintásra megnő!
A konkrét könyvbeszerzéseken kívül még két könyves dolgot szereztem be, ahogy a képeken is látszik, egy HVG Business újságot, amiben Rowlingos cikk van (még nem olvastam), és egy Legendás állatok és megfigyelésük DVD-t, amiben lapult egy boríték is, tele a fent látható kártyákkal a lényekről. :))

A többiek szeptembere:

Nikkincs, Dóri, Heloise, Sister, Amadea, Nita

2017. szeptember 30., szombat

Egy kísérlet, és annak érdekes eredménye

Az passzolna persze a könyvhöz, ha egy kémiai kísérletről lenne szó, de ez egy olvasási kísérlet volt. 2015 nyarán olvastam Alan Bradley-től a De mi került a pitébe? című könyvet, ami a Flavia de Luce rejtélyei című sorozat első kötete. A történetről ezúttal nem fogok írni, a korábbi posztot megtaláljátok a linken. 

A stílus, a történet és a szereplők megvettek akkor maguknak, és azt írtam, biztos folytatni akarom a sorozat olvasását, de inkább angolul. Tudniillik elég sok szerkesztési és helyesírási hibával találkoztam az első kötetben, és gondoltam kiküszöbölöm ezt a számomra felettébb idegesítő problémát azzal, hogy az angol kiadásokat olvasom majd  a második résztől kezdve. Eltelt azonban két év, és az első rész újraolvasása mellett döntöttem, hogy visszarázódjak Flaviáék világába, na persze most már tettem ezt angolul. 

És roppantul csalódott vagyok! Mostanában többször előfordult, hogy egy magyarul megkezdett sorozatot angolul fejeztem be, de nem volt semmi gondom vele. Flaviával azonban bajban vagyok. Azt gondoltam jobban be fog jönni a kis steril hibamentesség (hogyhogy az angol könyvekben gyakorlatilag soha nincs elütés vagy hiba??), de arra álmaimban sem gondoltam volna, hogy más nyelven nem fog annyira tetszeni a regény... Valahogy kiveszett belőle a játékosság, pajkosság, a stílus. Sokkal laposabbnak, kevésbé szórakoztatónak éreztem, mint a magyar olvasáskor. A magyar fordító (Lázár Júlia) azt hiszem nagyon jó munkát végzett vele, csak úgy látszik a korrektor és a szerkesztő nem... 

De mi a teendő ilyenkor? Kissé elment a kedvem a folytatástól, de ha mégis kézbe veszem őket, akkor jelen állás szerint inkább magyarul folytatnám, mert úgy legalább van hangulata is Flavia kalandjainak.

Summa summárum: ez az első olyan olvasási élményem, ahol elrontotta a hangulatot, hogy angolul olvastam valamit, magyarul sokkal közelebb tudott kerülni hozzám.

2017. szeptember 28., csütörtök

Book a Sloth Club - könyves meglepetésdoboz indul!

Remek hírem van! Bár már lehet, hogy máshol is láttátok, azért örömmel jelentem be én is, hogy végre Magyarországon is elindul egy könyves témájú subscription box, a külföldi hasonló boxok példájára (pl. Owlcrate

A Book a Sloth Clubról egyelőre keveset tudni, de az biztos, hogy előregisztrálni már lehet náluk, és az előregisztrálók közt ki is sorsolnak egy ajándék dobozt. 

Ilyen jellegű subscription boxszal csak kozmetikumok kapcsán találkoztam eddig itthon, és már nagyon vártam, hogy valaki elkezdjen más irányban is gondolkodni és meghonosítani a könyves tematikus boxokat is. Remélem, hogy sikere lesz a kezdeményezésnek, és sok érdekes könyves box meglepetéssel lehetünk gazdagabbak. Zsákbamacska feeling, egy jó könyv, és még különféle könyves meglepetések is a dobozban, mi kell még? :) Én nagyon várom!

Október 6-áig tudtok előregisztrálni a Book a Sloth Club honlapján, és 7-én sorsolnak. Az előregisztráció semmilyen kötelezettséget nem ró rátok, viszont tudjátok vele jelezni az érdeklődéseteket, kaptok infókat, és még nyerhettek is. :) 


A következő platformokon találjátok még meg a Book a Sloth Clubot:
Facebook, Twitter, Instagram.



Lajhárságra fel! :D :D :D

Forrás.

2017. szeptember 27., szerda

Soman Chainani: Jótett helyébe

A The Last Ever After, vagyis magyarul a Jótett helyébe című kötet a Jók és rosszak iskolájának befejező része, ami Könyvhétre jelent meg a Twister Mediánál, és ismét egy hatalmas, féltégla méretű regény sok-sok kis Iacopo Bruno készítette illusztrációval a fejezetek elején, és itt-ott máshol is, elszórtan a lapok közt. Ha az eddigi kötetek nagynak tűntek, vessetek egy pillantást a harmadikra, és máris "összemennek" hirtelen. A Jótett helyébe közel 800 oldalon szórakoztat minket tovább Agatha, Sophie és Tedros kalandjaival.

Chainani persze nem áll meg itt, és egy újabb sorozatot is indít ebben a világban, ezekkel a szereplőkkel, aminek első része a Quests for Glory lesz. Ezt helyenként 4. kötetként is emlegetik, ugyanakkor a sorozat címe pedig The Camelot Years, szóval nem tudom mennyire lesz valójában különálló, és hogy ez most másik sorozat vagy folytatás tulajdonképpen.

De először lássuk csak a Jótett helyébe hogy muzsikált. :) A kiadás gyönyörű, egyre színesebb, élénkebb, díszesebb lett a borítóterv az elsőtől a harmadik részig, nekem ez tetszik a legjobban eddig. Mégis úgy döntöttem, nem veszem meg könyv alakban, e-könyvben lett az enyém, és hogy megcsavarintsam az élményt kicsit saját magam számára is, Gaiman Interworldje után ennél a trilógiánál is megléptem azt, hogy eddig magyarul olvastam ugyan, de az utolsó epizódot mégis angolul vettem kézbe.

Jelenet az Itt nincsenek hercegek végéről...
Az Itt nincsenek hercegek izgalmas függővége döntés elég állította és elszakította a lányokat egymástól. Míg Agatha és Tedros Gavaldonban, Sophie és a megfiatalodott Gazgató az iskolában próbál zöld ágra vergődni sorsával.
Az iskolában voltak eddig jók és rosszak, majd fiúk és lányok, most pedig a tornyok a régi és az új nevében képviseltetik magukat. A divatos "ez az új amaz" megnevezések mintájára a rossz lesz az új jó. A régi mesehősök száműzetnek, és a mesék végét elkezdik átírni a gonosz győzelmeivel. Minél több győzelmet arat azonban a rossz a jó felett az új mesék szerint, annál gyorsabban kezd eltűnni a nap az égről...


Sophie még mindig a boldog véget hajkurássza, kétségek azonban most is vannak benne. Elfogadja-e a Gazgató gyűrűjét? Miért nem írja tovább a Ténetész a történetüket? Mi van Agathával és Tedrosszal? Vajon régi barátai tényleg az életére törnek? ú
Agatha is kínlódik, és szép lassan mindenki megkérdőjelezi a saját kis "boldog végét".

"Only Forever never seemed to last."

Chainani megint sok jó ötletet épített be a könyvbe, a régi, agg mesehősök klubja kifejezetten szórakoztató volt, és szintúgy Merlin, aki bármikor elő tudott varázsolni valami ínycsiklandó kaját, vidító célzattal.
Tetszett, hogy megismerhettük Tedros szüleit, Guinevere-t és Lancelotot, illetve a Sophie és Agatha családi múltjában rejlő titok felfedése, elmesélése is nagyon izgalmas volt.  A lányok valódi történetének háttere az emlékképekből az egész sorozat egyik legjobb része volt. Találgattam mi lehet a megoldása az üres sírnak és a Gavaldonbéli szövetségeknek, de erre a megoldásra nem is gondoltam.

Sophie koronája.
Ami viszont nem tetszett, az továbbra is a túlírtság. Ezt a kötetet már vagy 200-300 oldallal is meg lehetett volna vágni, olyan nagyon hosszan ecseteltek mindenféle szenvelgést, és néha úgy éreztem 3x is végigmegyünk ugyanazon a problémakörön. Kicsit már untam a kétkedést, boldog vég keresést, és azt hogy "vajon rossz vagyok, vagy jó", "vajon a rossz lehet-e jó", és ennek egyéb variációit.

Összességében jó lezárást kapott, és Sophie is a helyére kerül, egy olyan pozícióba, amiben talán megbékélhet önmagával és a sorsával. Agatha és Sophie mindketten sokat tanultak azt hiszem a hibáikból a három kötet során, és formálódott a világról alkotott képük, még ha a személyiségük nagyjából meg is maradt ugyanolyannak. Agatha továbbra is önzetlen, segítőkész, naivan hisz a jóban, Sophie pedig maradt elvakult, önző és makacs javarészt, még ha néha sikerül is moccannia a "jó" felé egy-egy döntésével.

Tedros nekem túl halovány volt. A többieket - Hester, Anadil, Pötty, Hort - jó volt viszontlátni, és Merlin is feldobta nagyon a mesehős-teadélutánokat. :)

Értékelés: 10/7 Szappanoperásan túlnyújtott mese régi és új mesehősökről. Néhány mondata viszont épp nagyon meg tudott találni, és a múlt meséje, titkai lekötöttek. A befejezésével meg lehet békélni, a mérleg nyelvei kiegyenlítődnek... Ezért nem vontam le több pontot.


Érdekes szavak, kifejezések:

kitschy - giccses
gruel - zabkása
pipsqueak - mitugrász
scram - meglép, elinal
spelunking - barlangászkodás
stampede - fejvesztett menekülés
awning - ponyvatető, napellenző